Pontosan emlékszem arra az estére, amikor színházba készültem az egyik legjobb barátnőmmel.  Az ikrek még kicsik voltak és csak ritkán adódott lehetőségem énidőre.

Rendkívül izgatott voltam, már napok óta tervezgettem, mit fogok felvenni, miről fogunk beszélgetni és az előadást is nagyon vártam.

Az indulás előtt mindent elrendeztem – volt a gyerekeknek és a páromnak vacsora, Aranka néni, a bébicsőszünk vigyázott a gyerekekre addig, amíg az apukájuk haza nem ért. Csinosan felöltöztem, és amikor épp kopogtam lefelé az általában nem kisgyerekes anyukás viseletnek minősülő színházbajárós cipőmben, a lépcsőházban szembetalálkoztam a kislányommal. Aki vérző szájjal tartott a lépcsőn felfelé.

Számtalan érzés kavargott bennem. Aggodalom a gyerekért, egy kis ijedtség. És bevallom némi bosszúság is, hogy ennek pont most kellett történnie.  Miközben döntenem kellett, hogy otthon maradjak és lemondjam a színházi estét, a rég várt beszélgetést vagy elmenjek.

Lélekben már majdnem lemondtam a „kimenőmről”, amikor eszembe jutottak Vekerdy Tamás szavai: „A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.”

Van választás

És döntöttem. Miután meggyőződtem róla, hogy nem vészes a kislányom sérülése, megöleltem, megtörölgettem a száját és megkértem Arankát, hogy lássa el a gyereket amíg az apukája hazaér.

Igen, azt választottam, hogy azon az estén elmegyek színházba.

Mert muszáj volt egy kicsit felnőttek között lennem, muszáj volt felnőtt dolgokról is beszélgetnem. És fontos volt, hogy kulturális élmények is érjenek. Azt éreztem, hogy elengedhetetlen feltöltődnöm ahhoz, hogy másnap és az utána következőkön is türelmes, odaadó, figyelmes és kedves anyuka és élettárs lehessek.

Vekerdy tanár úr is azt üzeni nekünk, hogy nem tudjuk és nem is kell magunkat folyamatosan feláldozni, mindig mások szolgálatába állítani, a külső elvárásoknak megfelelni. Igenis van helye a saját igényeink, szükségleteink megfogalmazásának és azok kielégítésének, hogy ne váljunk túlterheltté, stresszessé és érzelmileg vagy mentálisan labilissá.

Ráadásul ezzel a gyerekeinknek is példát mutatunk. Ugyanis az önmagáról mentálisan, lelkileg és fizikailag is gondoskodó szülő példát tud mutatni a gyerekeinek arra, hogy ők is törődjenek a saját mentális, lelki és fizikai egészségükkel.

Épp ezért most arra hívlak, hogy kicsit állj meg és gondold át a saját válaszaidat a következő kérdésekre:

• A te szülőségedben is volt vagy éppen most is vannak ilyen döntési helyzetek? Hogyan oldottad meg?
• Mikor engedted meg utoljára magadnak, hogy barátokkal, a pároddal is tölts minőségi időt?
• Hogyan gondoskodsz jól magadról, hogy a számodra kedves emberekről továbbra is tudj jól gondoskodni?

Ha szívesen ránéznél ezekre a létező vagy épp nem létező alkalmakra, akkor keress bátran a láblécben található telefonszámon vagy e-mailen.

Együtt mindig könnyebb!

The post Menni vagy maradni? appeared first on Király Anikó coach.

Dícsérd a fókuszt, kitartást, a próbálkozást!

„Dicsérhetünk okosan, nem az intelligenciát vagy a tehetséget. Ez mára megbukott. A folyamat, amiben a diákok elmerülnek, az a dicséretre méltó: az erőfeszítésük, a fókuszuk, a kitartásuk, a kipróbált különböző stratégiáik és az elért fejlődésük. Ennek az erőfeszítést és a folyamatot elismerő, dicsérő visszajelzésnek köszönhetően válnak a diákok ellenállóvá és kitartóvá.

A fejlődési szemlélet (growth mindset) alapja tehát, hogy a képességek, tulajdonságok megváltoztathatóak, erőfeszítés által fejleszthetőek. Ennek hatására a fejlődési szemlélettel rendelkező emberek a fejlődési, tanulási lehetőségeket, a kihívásokat keresik. Ha akadályokkal szembesülnek, nem adják fel, hanem még erősebben küzdenek, még több erőfeszítést tesznek. Nyitottak a kritikára, ebből tanulnak. Keresik a náluk eredményesebbeket és a mások sikerét követendő példának tartják. Ennek eredményeként nagyobb sikert érnek el.

A szemlélet alkalmazása az élet bármilyen területén: az oktatásban, sportban, valamint az üzleti világban is lehetséges és szükséges.

A coach ügyfelének önmagával kapcsolatos hiedelmei és személyiségéről alkotott képe is tulajdonképpen ebből a szemléletmódból vagy gondolkodásmódból fakad. A szemléletmód, tehát arra vonatkozik, ahogyan magunkról és a világról gondolkodunk, s ez jelentősen befolyásolja a gondolatainkat és a változáshoz, fejlődéshez, tanuláshoz való hozzáállásunkat, attitűdjeinket.

Változtatnál azon, ahogy a világról, a változásról, fejlődésről, tanulásról gondolkodsz? Nézzünk rá közösen! Szeretettel várlak!

Felhasznált irodalom: Carol S. Dweck (2019) Szemléletváltás, HVG Kiadó Zrt., Budapest

(kép forrása: Carol S. Dweck: Szemléletváltás, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2019, 441. o.)

„Pelenkázz, tovább élsz!” →

The post Fejlődési szemlélet – keresd a kihívásokat! appeared first on Király Anikó coach.