Megszületik a gyereked és az átaludt éjszakáknak lőttek.
Éjjel többször is ébred és te is felébredsz, mert a kicsi időről időre megéhezik és te megeteted, kicseréled a pelenkáját és megnyugszol, hogy rendben elláttad őt. Újra visszafekszel és próbálsz elaludni, hogy valamennyire pihenten ébredj a másnapi kihívások teljesítéséhez.
Aztán eltelik pár év és ez a gyerek hipp-hopp 18 éves lesz és ismét álmatlanul forgolódsz éjszaka. Hiszen már eljár a barátokkal bulizni, koncertre vagy fesztiválozni és te megint ébren fekszel az ágyadban. Nézed a telefonon a lokátort és reménykedsz, hogy nem fogyott el a mobilnet és nem a három órával vagy a két nappal korábbi helyen látod őt, hanem azt, ahogy úton van hazafelé.
Hogyan lehet nyugodtan tölteni így az éjszakát? És az azt követőt, meg az azután következőt is?
Egyre többen már a gyerek születése előtt átbeszélik hogyan képzelik el a gyereknevelést. Milyen fontos szabályaik vannak, amit mindketten elfogadhatónak és betartandónak gondolnak. Például, hogy
- velük alszik-e csecsemő?
- ki kel fel hozzá éjszaka?
- olvasnak-e neki esti mesét vagy egyedül fog elaludni a szobájában?
- lesz-e olyan este, amikor a nagymama vagy a bébicsősz vigyáz a kicsire, hogy a szülőknek is legyen ideje egymásra és csak egymásra?
Ezzel van is egy kiinduló rendszer, amihez lehet alkalmazkodni, vagy éppen – ha a helyzet úgy kívánja – eltérni.
Aztán ahogy nőnek a gyerekek egyre szaporodik a közös megállapodni valók mennyisége és milyensége:
Mit engedünk meg otthon a totyogónak? Kipakolhat-e minden fiókot kedve szerint? Amíg mindenki eszik feltétlenül az asztalnál kell-e ülnie, hiszen nálatok fontos, hogy ezt a szabályt megtanulja, mert fontos családi szertartás a közös étkezés és beszélgetés? Vagy annak örülsz, hogy játék közben legalább eszik pár falatot és nincs jelentősége, hogy hol és mikor eszik a gyereked?
A családi megállapodás része lehet az is, hogy a gyerekek – már akár az óvodásként is – részt vegyenek a házimunkában, elvégezzenek olyan feladatokat, amit már ők is meg tudnak csinálni: például ki – és bepakolják a mosógépet vagy a mosogatógépet, elpakolják a játékot maguk után vagy veletek együtt sütnek palacsintát és megterítik az asztalt.
A kisiskolás gyerekednek feladata-e a saját dolgairól gondoskodni? Összepakolni az órarend szerint szükséges könyveket és füzeteket, nem otthon felejteni a tesicuccot? Megcsinálni a házifeladatot és hazahozni az uzsonnásdobozt?
A középiskolás önállóan közlekedjen és gondoskodjon arról, hogy időben odaérjen a suliba? Elvégezze a rábízott iskolai és otthoni feladatokat? Számonkéritek-e ezt, ellenőrzitek-e vagy megállapodtok arról, hogy amíg nincs probléma, addig ez nem is téma?
És amiről ez az egész az eszembe jutott: vajon a nagykorú gyerekeddel is tudtok-e újraszerződni, hogy felnőtt-felnőtt és szülő-gyerek viszonyotok is kiegyensúlyozott maradjon? Azért, hogy biztos lehess abban, hogy biztonságban van és a megállapodásotok szerinti jelzéseket és hazaérkezési időket betartja, hogy te ne ébren virraszd át az egész éjszakát, míg ő haza nem ér.
És persze nekünk szülőknek is végig kell gondolnunk a magunkra vonatkozó szabályokat, ahogy telik az idő és a gyerekünk kamasszá cseperedik:
- Bemehetek-e a kamaszom szobájába kopogás nélkül?
- Elég türelmes vagyok-e vele, türelmesek vagyunk-e egymással?
- Tényleg csak rá figyelek, neki szentelem-e a teljes figyelmemet, amikor neki mesélni valója van?
- Zavarjuk-e egymást kéretlenül tanulás, munka közben?
- Megbeszéltük-e rendesen az otthoni munkamegosztást?
- Tudja-e mindenki, hogy mik a családi szabályaink, mi a családi megállapodásunk?
- Akár leírva, akár csak szóban egyeztetve, de minden családtag által jóváhagyva?
Ez az írott vagy szóbeli egyezség segítség az egész családnak, hiszen bármennyire is közel álltok egymáshoz, a mindennapokban természetesek lehetnek a kisebb-nagyobb összetűzések, súrlódások. Különösen igaz ez az a gyerek életkorának, a család helyzetének változásakor, ilyenkor érdemes ezeket újragondolni és újratárgyalni, őszintén, türelmesen egymás meghallgatásával és egymás szempontjainak végiggondolásával, megértésével és figyelembevételével.