Családi hullámvasút

Miért érezzük néha úgy, hogy szétesünk?

A család nem egy szobor, ami ha egyszer megszületett, örökre úgy marad. Inkább olyan, mint egy szoftver, amit folyton frissíteni kell, különben lefagy. Ahogy nőnek a gyerekek, az egymást követő családi életciklusok során nekünk is újra kell tanulnunk a családban a saját szerepünket.

Az az átkozott „egyensúly”

A pszichológia családi életciklusoknak hívja azokat a szakaszokat, amiken normálisan a gyerekeink életkorának változásával mindannyian átesünk. Amikor szintet lépünk (például megszületik a baba, vagy oviba, iskolába megy), az mindig kisebb-nagyobb krízissel jár. A krízis azonban nem katasztrófát jelent, hanem fordulópontot. A régi trükkök, szokások már nem működnek, az újakat meg még csak most próbálgatjuk.

A rugalmasság kulcsfontosságú. Aki görcsösen ragaszkodik a „régen minden jobb volt” szemlélethez, az könnyebben elbukik. Aki viszont mer változni, az minden fordulópont után megerősödve haladhat tovább szülői útján.

A nagy állomások: Hol tartasz most szülői utadon?

1. Amikor még csak ketten voltunk (Párválasztás)

Minden ott kezdődik, hogy felnövünk és leválunk a szüleinkről. Nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is: már nem az anyukánk elvárásai szerint döntünk. Amikor két ilyen önálló ember összekerül, jön az „összecsiszolódás”, egy új rendszer kialakítása. Ki viszi le a szemetet? Hányszor jöhetnek át a szüleink? Hogyan legyen a karácsony?

Itt rakjuk le az alapokat, amikre később a viharálló házat építhetjük.

2. „És akkor hárman lettünk…” (vagy többen – a baba érkezése)

Valljuk be: az első gyerek érkezése az egyik legnagyobb krízis. A kettesben töltött romantikát felváltja a pelenkázás és a krónikus alváshiány.

• A nagy kérdés: Hogyan legyek egyszerre szuperanyu, dögös feleség és profi munkaerő?
• A csapda: Gyakran háttérbe szorul a párkapcsolat. Pedig muszáj (igen, logisztikai rémálom árán is) néha kettesben maradni, hogy ne csak „lakótársak és üzembentartók” legyünk.
• A nagyszülők: Itt kell meghúzni az első komoly határokat a kéretlen tanácsokkal szemben, de úgy, hogy a segítségért hálásak maradjunk.

4. Iskola: Teljesítmény és rohanás

Az iskola bedobja a családot a mélyvízbe. Már nem csak mi látjuk a gyereket, hanem pontozzák, mérik, osztályozzák.

• A hiba: Ha a délutánok csak a „Megírtad a leckét?” és a „Bepakoltál?” kérdésekből állnak.
• Elengedés: A gyereknek saját barátai és titkai lesznek. Ez az első igazi próbája annak, mennyire merjük elengedni a kezét és bízunk benne, hogy eddig jól csináltuk…
• Túlélő üzemmód: A karrierünk is ilyenkor pörög a legjobban. Vigyázzunk, hogy ne csak egy logisztikai céggé váljon a család!

Kellenek a közös rituálék és szokások: a közös vacsora és a közös nevetés, különben elbeszélünk egymás mellett.

5. Kamaszkor: A nagy ajtócsapkodás

A kamasz dolga, hogy lázadjon és leváljon. Ez nem ellened szól, ez a dolga! A szülő ilyenkor „biztonsági bázis”: ott vagyunk a háttérben, ha baj van, de nem telepszünk rá. Ez az időszak nehéz, mert gyakran egybeesik a mi kapuzárási pánikunkkal vagy az idősödő szüleink ápolásával. Két tűz között vagyunk, de a türelem (és a humor) most mindennél többet ér.

6. Az üres fészek: „Na, most mi lesz?”

Amikor kirepülnek a gyerekek, sok anyuka (és apuka) érzi magát feleslegesnek. Ez a gyász és veszteség időszaka is lehet, de egyben egy hatalmas esély is: újra felfedezheted magad és a párodat. Sokan ilyenkor válnak el, mert rájönnek, hogy csak a gyerekek tartották őket össze. De ez az időszak lehet egy második mézeshetek is, új hobbikkal és célokkal.

7. Nagyszülőség: A jutalomjáték

Ez az érzelmi újjászületés ideje. Lehet imádni az unokákat a nevelési felelősség súlya nélkül. A nagyszülők a család élő emlékezetei. Persze ez a szakasz az elengedésről is szól, de egy szerető családban ez a körforgás természetes része.

Te most épp hol tartasz szülői utadon? Mik segítenek abban, hogy helytállj? És még mi?

Esetleg egy támogató beszélgetés segítene?  Bátran keress!