A család nem egy szobor, ami ha egyszer megszületett, örökre úgy marad. Inkább olyan, mint egy szoftver, amit folyton frissíteni kell, különben lefagy. Ahogy nőnek a gyerekek, az egymást követő családi életciklusok során nekünk is újra kell tanulnunk a családban a saját szerepünket.

Az az átkozott „egyensúly”

A pszichológia családi életciklusoknak hívja azokat a szakaszokat, amiken normálisan a gyerekeink életkorának változásával mindannyian átesünk. Amikor szintet lépünk (például megszületik a baba, vagy oviba, iskolába megy), az mindig kisebb-nagyobb krízissel jár. A krízis azonban nem katasztrófát jelent, hanem fordulópontot. A régi trükkök, szokások már nem működnek, az újakat meg még csak most próbálgatjuk.

A rugalmasság kulcsfontosságú. Aki görcsösen ragaszkodik a „régen minden jobb volt” szemlélethez, az könnyebben elbukik. Aki viszont mer változni, az minden fordulópont után megerősödve haladhat tovább szülői útján.

A nagy állomások: Hol tartasz most szülői utadon?

1. Amikor még csak ketten voltunk (Párválasztás)

Minden ott kezdődik, hogy felnövünk és leválunk a szüleinkről. Nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is: már nem az anyukánk elvárásai szerint döntünk. Amikor két ilyen önálló ember összekerül, jön az „összecsiszolódás”, egy új rendszer kialakítása. Ki viszi le a szemetet? Hányszor jöhetnek át a szüleink? Hogyan legyen a karácsony?

Itt rakjuk le az alapokat, amikre később a viharálló házat építhetjük.

2. „És akkor hárman lettünk…” (vagy többen – a baba érkezése)

Valljuk be: az első gyerek érkezése az egyik legnagyobb krízis. A kettesben töltött romantikát felváltja a pelenkázás és a krónikus alváshiány.

• A nagy kérdés: Hogyan legyek egyszerre szuperanyu, dögös feleség és profi munkaerő?
• A csapda: Gyakran háttérbe szorul a párkapcsolat. Pedig muszáj (igen, logisztikai rémálom árán is) néha kettesben maradni, hogy ne csak „lakótársak és üzembentartók” legyünk.
• A nagyszülők: Itt kell meghúzni az első komoly határokat a kéretlen tanácsokkal szemben, de úgy, hogy a segítségért hálásak maradjunk.

3. Ovis évek és a logisztikai manőverek

Itt már nem csak a fizikai gondozás a lényeg, hanem a nevelés. Jön a dackorszak és a határfeszegetés.

A tükör: Az óvoda visszajelzést ad a gyerekünkről, ami néha fájhat. Plusz gyakran ilyenkor jön a kistesó, ami megint feje tetejére állítja a rendszert (helló, tesóféltékenység!).

Mentális teher: Ki tudja fejből az ovis jelet, az orvosi időpontot és hogy mikorra kell a farsangi jelmez? Ez a „láthatatlan munka” könnyen kiégethet, ha nem osztjuk meg a párunkkal.

4. Iskola: Teljesítmény és rohanás

Az iskola bedobja a családot a mélyvízbe. Már nem csak mi látjuk a gyereket, hanem pontozzák, mérik, osztályozzák.

• A hiba: Ha a délutánok csak a „Megírtad a leckét?” és a „Bepakoltál?” kérdésekből állnak.
• Elengedés: A gyereknek saját barátai és titkai lesznek. Ez az első igazi próbája annak, mennyire merjük elengedni a kezét és bízunk benne, hogy eddig jól csináltuk…
• Túlélő üzemmód: A karrierünk is ilyenkor pörög a legjobban. Vigyázzunk, hogy ne csak egy logisztikai céggé váljon a család!

Kellenek a közös rituálék és szokások: a közös vacsora és a közös nevetés, különben elbeszélünk egymás mellett.

5. Kamaszkor: A nagy ajtócsapkodás

A kamasz dolga, hogy lázadjon és leváljon. Ez nem ellened szól, ez a dolga! A szülő ilyenkor „biztonsági bázis”: ott vagyunk a háttérben, ha baj van, de nem telepszünk rá. Ez az időszak nehéz, mert gyakran egybeesik a mi kapuzárási pánikunkkal vagy az idősödő szüleink ápolásával. Két tűz között vagyunk, de a türelem (és a humor) most mindennél többet ér.

6. Az üres fészek: „Na, most mi lesz?”

Amikor kirepülnek a gyerekek, sok anyuka (és apuka) érzi magát feleslegesnek. Ez a gyász és veszteség időszaka is lehet, de egyben egy hatalmas esély is: újra felfedezheted magad és a párodat. Sokan ilyenkor válnak el, mert rájönnek, hogy csak a gyerekek tartották őket össze. De ez az időszak lehet egy második mézeshetek is, új hobbikkal és célokkal.

7. Nagyszülőség: A jutalomjáték

Ez az érzelmi újjászületés ideje. Lehet imádni az unokákat a nevelési felelősség súlya nélkül. A nagyszülők a család élő emlékezetei. Persze ez a szakasz az elengedésről is szól, de egy szerető családban ez a körforgás természetes része.

Te most épp hol tartasz szülői utadon? Mik segítenek abban, hogy helytállj? És még mi?

Esetleg egy támogató beszélgetés segítene?  Bátran keress!

The post Családi hullámvasút appeared first on Király Anikó coach.

Halottak napján elgondolkodtam és arra jutottam, hogy lehet, nem is véletlen, hogy a gyönyörű, őszi napsütéses napokban éppen ez a könyv került a kezembe…

Nekem ez a lassan hömpölygő történet elsősorban az elmúlásról szólt. Az emberi élet és az ember által teremtett környezet mulandóságáról. Miközben körülvesz bennünket a természet ciklikus változása, állandó átalakulása: elmúlása, visszahúzódása, majd újjászületése és a mélyben rejlő ereje. És mindez nem tragikus, vagy szomorú, hanem természetes.

A könyv lapjain gyönyörű, részletes természetleírásokon keresztül ismerhetjük meg a japán tájat, az ott élő madarakat, virágokat, vagy az épp kitörni készülő vulkánt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a lírai, a részleteken lassan elidőző leírásokat, legyen szó főzésről, kerti munkákról, ikonikus épületekről, tárgyakról vagy éppen ceruzahegyezésről. 😊

És persze a regény egy csomó minden másról is szól, de nekem most erről.
Olvastad? Neked mit üzent?

Kíváncsi vagyok, Ti mit olvastatok legutóbb, ami megérintett benneteket a saját mulandóságunkkal kapcsolatban? Írjátok meg a kiralyanicoach@gmail.com-ra!

Fontos, hogy legyenek szavaink az elmúlásról

Fontos, hogy legyenek szavaink az elmúlásról, halálról, gyászról való beszélgetésekhez. Ne legyen ez tabu. Mutassátok meg szülőként az érzelmeiteket a gyerekeiteknek, és segítsétek őket azzal, hogy az általuk feltett kérdésekre válaszoltok. És az is ér, ha azt mondjuk valamire: „Ezt nem tudom…”

Néhány könyvet ajánlok még a fiatalabbaknak is, saját korábbi olvasmányélményeim alapján.

Egészen kicsiknek (2–5 éveseknek)

Shona Innes és Agócs Írisz Ölelj meg!-sorozatát jó szívvel ajánlom azoknak, akik egy érzékeny és okos könyvvel szeretnék elkezdeni a beszélgetést az életről, és arról, hogy az egyszer véget ér.
Az élet olyan, mint a szél képes arra, hogy a biztonságérzet folyamatos fenntartásával meséljen az elmúlásról. Az örökösen változó és mozgásban lévő szél analógiáját használja, ehhez hasonlítja az élet körforgását. Megnyugtatóan, érthetően mesél, úgy, hogy közben egyszer sem említi a halál szót.
Fontos erőssége a könyvnek, hogy nem erőltet az olvasóra egyfajta világnézetet, hanem többféle felfogást is vázol a halál után történtekkel kapcsolatban.

Óvodásoknak, kisiskolásoknak (5 éves kortól)

Félig vicces, félig komoly, de mindenképpen őszinte és fontos beszélgetésekhez tökéletes választás a Halál könyv.
Ez egy egészen szókimondó kötet, a lehető legtárgyilagosabban, mindenféle sallang nélkül beszél betegségről, temetésről, különböző elméletekről, vallásról, szellemekről, de még vámpírokról is.
Nem válogat a témák között, nem szépít és nem fél kimondani azt, amit néha talán a legnehezebb elfogadni: hogy semmit sem tudunk biztosan arról, mi történik a halál után.

Fiataloknak és felnőtteknek

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó disztópiája a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen drámájával.
A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert. A Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé. Mark Romanek rendezésében pedig egy nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.

The post Az elmúlásról… appeared first on Király Anikó coach.

The post Álmatlan éjszakák appeared first on Király Anikó coach.

Pontosan emlékszem arra az estére, amikor színházba készültem az egyik legjobb barátnőmmel.  Az ikrek még kicsik voltak és csak ritkán adódott lehetőségem énidőre.

Rendkívül izgatott voltam, már napok óta tervezgettem, mit fogok felvenni, miről fogunk beszélgetni és az előadást is nagyon vártam.

Az indulás előtt mindent elrendeztem – volt a gyerekeknek és a páromnak vacsora, Aranka néni, a bébicsőszünk vigyázott a gyerekekre addig, amíg az apukájuk haza nem ért. Csinosan felöltöztem, és amikor épp kopogtam lefelé az általában nem kisgyerekes anyukás viseletnek minősülő színházbajárós cipőmben, a lépcsőházban szembetalálkoztam a kislányommal. Aki vérző szájjal tartott a lépcsőn felfelé.

Számtalan érzés kavargott bennem. Aggodalom a gyerekért, egy kis ijedtség. És bevallom némi bosszúság is, hogy ennek pont most kellett történnie.  Miközben döntenem kellett, hogy otthon maradjak és lemondjam a színházi estét, a rég várt beszélgetést vagy elmenjek.

Lélekben már majdnem lemondtam a „kimenőmről”, amikor eszembe jutottak Vekerdy Tamás szavai: „A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.”

Van választás

És döntöttem. Miután meggyőződtem róla, hogy nem vészes a kislányom sérülése, megöleltem, megtörölgettem a száját és megkértem Arankát, hogy lássa el a gyereket amíg az apukája hazaér.

Igen, azt választottam, hogy azon az estén elmegyek színházba.

Mert muszáj volt egy kicsit felnőttek között lennem, muszáj volt felnőtt dolgokról is beszélgetnem. És fontos volt, hogy kulturális élmények is érjenek. Azt éreztem, hogy elengedhetetlen feltöltődnöm ahhoz, hogy másnap és az utána következőkön is türelmes, odaadó, figyelmes és kedves anyuka és élettárs lehessek.

Vekerdy tanár úr is azt üzeni nekünk, hogy nem tudjuk és nem is kell magunkat folyamatosan feláldozni, mindig mások szolgálatába állítani, a külső elvárásoknak megfelelni. Igenis van helye a saját igényeink, szükségleteink megfogalmazásának és azok kielégítésének, hogy ne váljunk túlterheltté, stresszessé és érzelmileg vagy mentálisan labilissá.

Ráadásul ezzel a gyerekeinknek is példát mutatunk. Ugyanis az önmagáról mentálisan, lelkileg és fizikailag is gondoskodó szülő példát tud mutatni a gyerekeinek arra, hogy ők is törődjenek a saját mentális, lelki és fizikai egészségükkel.

Épp ezért most arra hívlak, hogy kicsit állj meg és gondold át a saját válaszaidat a következő kérdésekre:

• A te szülőségedben is volt vagy éppen most is vannak ilyen döntési helyzetek? Hogyan oldottad meg?
• Mikor engedted meg utoljára magadnak, hogy barátokkal, a pároddal is tölts minőségi időt?
• Hogyan gondoskodsz jól magadról, hogy a számodra kedves emberekről továbbra is tudj jól gondoskodni?

Ha szívesen ránéznél ezekre a létező vagy épp nem létező alkalmakra, akkor keress bátran a láblécben található telefonszámon vagy e-mailen.

Együtt mindig könnyebb!

The post Menni vagy maradni? appeared first on Király Anikó coach.

Korábban a 2002-es Hungarostudy felmérés adatait elemző Kopp Mária és Skrabski Árpád arra jutott, hogy az apaság hosszú távon az apák egészségére is jó hatással lehet. Ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a gyermekvállalás továbbra is aránytalanul nagyobb terhet ró a nőkre.

Méréseik szerint azok a férfiak, akiknek jó a kapcsolata gyermekükkel, gyermekeikkel négyszer nagyobb valószínűséggel élik meg a 69 éves kort, még akkor is, ha az ismert kockázati tényezőket is figyelembe vették az adatok korrigálásánál (dohányzás, alkoholfogyasztás, kóros elhízás, stb.).

Nemi szerepek átalakulóban?

„Miközben a hagyományos nemi szerepfelfogás továbbra is elsősorban az anyagi biztonság megteremtését várja el a férfiaktól, a modern elvárások szerint ez már nem elegendő. A jó apaság feltétele lett a minőségi idő, a gondoskodás és az érzelmi jelenlét is. Az elvárások tehát bővültek, a lehetőségek azonban nem feltétlenül követték ezt.” írja Kun Zsuzsi a lenn olvasható Qubit cikkben.

A családi bölcsődémben örömmel látjuk, hogy a kisfiúk is szívesen főzőcskéznek, babát ringatnak, pelenkáznak és felmosnak, míg a kislányok is otthon érzik magukat a szerelőpult mellett, és szívesen csavaroznak, építenek, javítanak. Ezekben a szerepjátékokban jobban fel tudnak készülni a mai nemi szerepek eredményes vállalására.

Apák és nagyapák a bölcsiben

Az is örvendetes változás a 15 évvel ezelőtti kezdésünkhöz képest is, hogy ma minden édesapát és sok nagypapát is ismerünk, akik napi rendszerességgel érkeznek reggelente a kicsivel a bölcsibe, vagy ők jönnek értük a délutáni zárásra. Kialakulóban van – legalábbis a mi látóterünkben élő középosztálybeli családokban – a női-férfi együttműködésnek egy, a korábbinál sokkal kiegyensúlyozottabb összehangolása. A családi kötelezettségek, munkavállalás, háztartási teendők, gyermeknevelés, karrierépítés és egymás tanulásának támogatása.

Hiszen egyre több édesapa és szülőpár ismeri fel, hogy a korai kötődés pótolhatatlan, és igyekeznek ezt már az első évektől megteremteni – akár közös játék, akár gyakorlati teendők vállalása révén.

Persze mindez csodálatosan hangzik, de nem tekinthetünk el az apákra háruló temérdek feladat és teendő, bizonytalanság és kiszámíthatatlanság okozta stressztől sem. A munkáltatói elvárások, a család anyagi biztonságának megteremtése, a minden területen való helytállás sokszor aggodalommal tölthet el bennünket szülőket.
A XXI. század új kihívásai között újra kell gondoljuk, hogy milyen módon biztosítható a legjobb életminőség, a legegészségesebb és leginkább értelmes élet mind a nők, mind a férfiak számára.

Apává válás és kihívásai

Ha vannak az apává válással, az apai szerepeddel, szülői léttel kapcsolatos megoldatlan feladataid, aggodalmaid, gyere és beszélgessünk! Akár csak Te és én kettesben. Akár a pároddal együtt hármasban.

Gyertek és nézzük meg mi működik és hogyan lehetne az életetek még eggyel jobb!

Keress az elérhetőségeimen!

Források:

https://qubit.hu/2025/06/15/megeri-aktivan-reszt-venni-a-gyereknevelesben-jobb-elet-var-a-bevonodo-apakra

https://real.mtak.hu/58276/1/mental.11.2010.4.1.pdf

https://www.demografia.hu/demografia/index.php/demografia/article/view/644/409

The post „Pelenkázz, tovább élsz!” appeared first on Király Anikó coach.

Dícsérd a fókuszt, kitartást, a próbálkozást!

„Dicsérhetünk okosan, nem az intelligenciát vagy a tehetséget. Ez mára megbukott. A folyamat, amiben a diákok elmerülnek, az a dicséretre méltó: az erőfeszítésük, a fókuszuk, a kitartásuk, a kipróbált különböző stratégiáik és az elért fejlődésük. Ennek az erőfeszítést és a folyamatot elismerő, dicsérő visszajelzésnek köszönhetően válnak a diákok ellenállóvá és kitartóvá.

A fejlődési szemlélet (growth mindset) alapja tehát, hogy a képességek, tulajdonságok megváltoztathatóak, erőfeszítés által fejleszthetőek. Ennek hatására a fejlődési szemlélettel rendelkező emberek a fejlődési, tanulási lehetőségeket, a kihívásokat keresik. Ha akadályokkal szembesülnek, nem adják fel, hanem még erősebben küzdenek, még több erőfeszítést tesznek. Nyitottak a kritikára, ebből tanulnak. Keresik a náluk eredményesebbeket és a mások sikerét követendő példának tartják. Ennek eredményeként nagyobb sikert érnek el.

A szemlélet alkalmazása az élet bármilyen területén: az oktatásban, sportban, valamint az üzleti világban is lehetséges és szükséges.

A coach ügyfelének önmagával kapcsolatos hiedelmei és személyiségéről alkotott képe is tulajdonképpen ebből a szemléletmódból vagy gondolkodásmódból fakad. A szemléletmód, tehát arra vonatkozik, ahogyan magunkról és a világról gondolkodunk, s ez jelentősen befolyásolja a gondolatainkat és a változáshoz, fejlődéshez, tanuláshoz való hozzáállásunkat, attitűdjeinket.

Változtatnál azon, ahogy a világról, a változásról, fejlődésről, tanulásról gondolkodsz? Nézzünk rá közösen! Szeretettel várlak!

Felhasznált irodalom: Carol S. Dweck (2019) Szemléletváltás, HVG Kiadó Zrt., Budapest

(kép forrása: Carol S. Dweck: Szemléletváltás, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2019, 441. o.)

„Pelenkázz, tovább élsz!” →

The post Fejlődési szemlélet – keresd a kihívásokat! appeared first on Király Anikó coach.